Sára Péter
Önéletrajz
Önéletírásomat az apám, Sára Péter-el illő kezdenem, aki, 1940-ben a magyarhoni Kötegyán mellett húzódó Magyarország-Románia országhatáron, mint határőr (granicser) teljesített katonai szolgálatot. Szolgálat alatti idejében ismerkedett meg az anyámmal, mint a mezőgazdálkodó Komlósi család Ilona nevű, hozzáillő, egyetlen leányával. Házasságkötésük után, jómagam, e sorok írója 1942. február 27-én láttam meg a napvilágot Kötegyánban, ahol a keresztségben apám után a Péter nevet kaptam.
A család, a határzónába eső tanyáját, az országhatár őrzésének szigorítása miatt 1948-ban el kellett költöztetni, melynek során Nagyszalonta irányába kényszerültünk, ahol új fészket raktunk. Ez a hely a várostól hat kilométerre esett, és szintén mezőgazdaságból élt a család.
Ebből az időszakból már élénk emlékeim vannak, melyek között a legfájdalmasabb volt, hogy az apám igen mostohán kezelt: bármennyire is voltam kitűnő tanuló, mégis, csak nagy kényszerűségek árán végezhettem négy elemit. Sohasem feledem egyik kegyetlen kijelentését: „Belőlem sem neveltek urat, hát én sem fogok belőled urat nevelni!” Vagy, ha szenvedni látott, azt fújta: „Engemet is ver a sors, hát verjen téged is!” Aztán meg ez sem volt elég –, szeretett iszogatni, meg a szép asszonyok szemébe nézni. Anyámat meg még meg is lapogatta, ha szóvá tette a dolgot. Aztán meg végül is, semmi sem tetszett neki – gondolt hát egyet, szedte a sátorfáját és visszament a székelyföldre, Gyergyóba, ahonnan anno, eljött. (Jól megjegyeztem az időpontot: 1956. Április 22-e volt, vasárnap). Ott hagyott csapot-papot… a szerencsétlen családját – pedig hát nagy szükség lett volna a segítségére.
Lassan cseperedtem, és amikor már a magam erejére támaszkodhattam – magán úton elvégeztem a nyolc osztályt – mely után elhelyezkedhettem a nagyszalontai fémfeldolgozó üzemben, a METALUL-ban, mint kenyérkereső munkásember. Mind ezután tovább tanultam, és leérettségiztem. A szakmában vasesztergályos diplomát szereztem. Tovább csiszolgattam szellemi felkészültségemet és 1973-től, a bukaresti MUNKÁSÉLET hetilapnak írogattam, amely igencsak boldoggá tett, mert figyelembe vettek.
Az 1989-es romániai fordulat az én életembe is nagy változást hozott: helyi lapok indultak Nagyszalontán, melyeknek pártolói, támogatói voltam. Kezdetben sikereim voltak, aztán meg tovább sodródtam, majd bizonyos okok miatt továbbléptem: 1997-ben a bukaresti ROMÁNIAI MAGYAR SZÓ-nak írtam. Nagy örömömre szolgált, mert – a Szalontai Napló által visszadobott, minden cikkeimet leközölték. Rájuk a mai napig hálásan gondolok!
1998 tavaszán beindítottam a helyi irodalmi körünket, amely, Arany János Irodalmi Kör néven futott. A helyi önkormányzat csak ímmel-ámmal támogatott –, melyet aztán, átadni kényszerültem. Időközben beindult egy havilapunk is MÚLTUNK + JELENÜNK címen, amely, a hozzá nem értő vezetés miatt 2006 tavaszán végleg megszűnt.
Továbbra is: az írogatás mellett a másik kedvenc hobbimnak, a fényképezésnek is élhettem – sőt, díjakat is nyertem. Időközben a nagyváradi REGGELI ÚJSÁG külmunkatársa lettem.
Megemlítendő még, hogy boldognak mondható, harmonikus életet élünk Mária nevű feleségemmel, Péter, Sándor, Júlia és Ágnes nevű gyerekeinkkel, valamint öt szép unokáinkkal együtt.
Isten áldásában
Sára Péter
Elérhetősége:
Sára Péter
Nagyszalonta, Erdély
Email: spetermail@gmail.com
Sára Péter
Legyél újra tiszta fehér
Legyél újra tiszta fehér, mintha
éjed sosem volna. Mintha jajunk,
könnyes szavunk pokol
kínjaiban súgná. Legyél újra
tiszta fehér!
Kéklő tenger hullámzó árja
dobja partra hableányát.
Csábító kéje, tüneménye,
ambróziás dala füledbe súgja,
legyél újra tiszta fehér!
Tüzes nászunk villódzó fénye,
bélyeg gyanánt égesse lelkünk
tisztító tüze – szellemében,
messiási fényben zengje:
újjászületni, tiszta fehérnek!
Szentséges Szent estén
Legyen ez az este
Szentséges, Szent este,
amelyen kiárad
szeretetünk fénye.
Csillámlik az égen
Betlehem csillaga:
jövő reménységünk
Jézus születése.
Emeljük poharunk
háládatos szívvel,
koccintsunk ez estén
telve üdvösséggel.
Családi körünkben
szerteárad immár:
Öröküdvözítőnk
boldog reménysége.
Boldogítson minket
Mennyei Istenünk
Szentséges Szentjének
Örök dicsősége!
A FÉNY ÚTJÁN
Álmosan álmodó
Hajnalban ébredő Holnapok:
égő fáklyáitok fényével
lobbantsátok életre az
örök Kikelet ösvényét!
Fény útján haladván,
Hited zászlaját lobogtasd,
mely edzetté, erőssé tesz…
kősziklára építs, és
a Fény útján haladj!
Nagyszalonta haza vár
Nagyszalonta kebelén,
hajdú ősök fészkébe
Valaki itt „Tégedet”
Mindig, mindig haza vár.
Veled kelek, veled fekszem, s
Márványszínű éjszakán:
azt álmodom, hogy te innen
soha, soha el nem mégy.
Nőnapi köszöntő
Ha Ti nem mosolyogtok
Csókokat ingerlő
Pirosló ajkakkal:
Nem ragyog fel fénysugár,
mely áttöri az éjszakát, s a
csillagok fényei is kifakulnak…
nem mesél a Hold, és a
Nap is hasztalan szórja
sugarait az
Égről!
Bölcsőhelyem
Ott van az én hazám, azon a szent helyen,
Ahol bölcsőjében ringatott az anyám.
Dehogy cserélném fel becsvágyó mesékkel,
Senki sem győzhet meg cifrázó beszéddel!
Az a hely hol sorsom, minden kis szikrája
Gyökeret eresztett – azon a szent helyen:
Párnát nyújt a pázsit, s a pacsirta éneke,
Életem értelmét, mindez meg is adja!
Ha elfárad testem, és pihenni vágyom,
Szendergő pillámra ott jöjjön az álom.
Ott légyen a fészkem, azon a szent helyen,
Ahol bölcsőjében ringatott az anyám.
|