Dedik János

 Dedik János 1966-tól verseket, de főleg elbeszéléseket ír. Írásai anyaga részben a külföldön töltött éveinek termése. Mondanivalója változatos, a drámai fordulatoktól a könnyű műfajig terjed. Igyekszik az olvasóknak rövid tartalmas, úgy nevezett egy megállós novellákat írni. Írásai a Klárisban, a Tűzedzők Asztaltársaságának újságjában, a Kristályban, a Visszhangban, a pécsi Új-hangban… olvashatók. Nevéhez fűződik az első mongol – magyar Földtani Expedíció történetének megírása „IRÁNYTŰ, TÉRKÉP, FAKANÁL” címmel. 1996-ban társszerzőként jelenik meg, majd 1999-2008-ig a TETSZHALOTT, Kalaptürelem, KATONAKISZÚRÁSOK és a NOVELLÁK CSOKORBAN című kötetét Simon M. Veronika illusztrálta. 2002-ben Accordia Nívó-, Cserhát ART- és 2003-ban Batsányi díjat kapott.

Hadd maradjak még e Földön…
(Könyörgés)

Hadd maradjak még e Földön
Engedd meg – Istenem!
Jó példával, szent igével
Élni az életem.

Hadd maradjak még e Földön
Segítek – Jézus – Neked.
Sok-sok öröm érne ezzel,
Csordultig lennék veled.

Hadd maradjak még e Földön
Adja meg – Lelked – nekem!
Hogy dicsérni tudjam a
Tőled kapott boldog életem.

Hadd maradjak még e Földön
A Szent lélek legyen velem.
Krisztusunkhoz elmondhassak
Imákat – Uram – Neked!

Hadd maradjak még e Földön,
Engedd meg – Istenem!
Szolgálatod örömeit
Add meg nekem!



CSILLAG

Nagyon szépet álmodtam az éjjel,
Bolygók közt néztem széjjel!
Láttam csillagot, mely éppen,
Búcsúvillantást küldött az égnek.

Aztán irány a Föld,
Hadd lássa mindenki, hogy ide jött!
A csillag fénye földet ért,
Életével fizetett mind ezért.



   AKI FESTŐ

Aki festő és képzeletét vászonra viszi,
aki színeivel kápráztat el.
Aki a mindenséget magában hiszi.
Akinek az ecsetje nyomán megszólal a kép,
azt megilleti a művésznév!

Az a festő, ki lelket tud adni egy képnek,
kinek ecsetje történelmet idéz meg!
Akinek palettáján virágzik az élet, bánat, öröm,
Akinek az ecsetje nyomán megszólal a kép,
azt megilleti a művésznév.


ÁLOM

Megyek hozzád álmaimban,
Megyek hozzád vágyaimban,
Megyek hozzád képzeletben, Kedvesem.

Ha nyitott szívvel reám vársz,
Gondolatban majd megtalálsz,
Tervezhetünk újra még –
Azt hiszem

Ez nem valóság, álom volt csupán,
De szép, mint egy kegyes hazugság.
Reggel, ha a Nap felkél, várok rád –
talán, hozzám egyszer visszatalálsz.




Mit szeretnék?   

E pár sorban csak ennyi fér,
Hogy mit szeretnék, mit is?

Szeretném:

Ha szülő szeretné gyermekét,
Testvér szeretné a testvérét.
Nagyszülő az unokákat,
Gyermek a szülői házat.

A család szeretné egymást,
És a rokonság minden tagját.
Szomszéd szeretné szomszédját.
Tűrné a gyereksereg zsivaját.

Kerület a kerületet,
Földszint az emeletet.
Várost a vidék,
Tanya a megyét.

Munkás a földművest,
Nagykereskedő az üzletest.
Akadémikus a metróvezetőt,
Utas meg a jegyellenőrt.

A vámos az utazót,
Bankár meg a csőlakót.
Pártok meg a népet,
Mert az ember a lényeg.

Az ország szeresse a honatyákat,
Míg miértünk apellálnak.
Ha a szomszéd nép is szeretne,
És nem tartoznánk keletre.

Szeretném:

Ha Észak szeretné a Dél-t,
Kelet a nyugati féltekét.
Európa a fekete Afrikát,
Ázsia meg Amerikát.

Ha a Föld szeretné a Holdat,
A csillagok a nappalokat.
Az éjszakák szeressék a Napot,
És az Isten vigyázzon a földre nagyon.


   
SZENTHÁROMSÁG

Könnyebb lesz élni,
Az élet nem mostoha.
Gonoszság ne legyen bennünk soha;

Addig legyünk emberek, míg lehet:
Felettünk a Szentlélek
Csak a jót lássa meg.

Hisz szép az élet,
s oly nagy a világ,
Kis szívünkbe a
Krisztusunk belelát.

Látja a rosszat,
látja a jót,
Imádjuk hát
A Mindenhatót!