Körmendi Gitta:

Tavasz-varázs

Amikor hajnalban friss madárdal ébreszt,
gyöngyvirág illata fonódik a fényhez,
mikor smaragd-zölden ragyog a Természet,
senki sem kérdezi: miért van az élet?

Nem kérdezi senki, mert mindenki látja,
most a megújulás az, mi táncát járja.
A boldog létezés, a legszebbé válás,
a tiszta szerelem, a pazar virágzás.

Kérdezi a madár, mit kell énekelni?
A felhő az égen, hogy merre kell menni?
Az illat, hogy neki milyenné kell válni?
A patak, hogy medrét hová is kell vájni?

Nincsen kérdés, létük ismeri a választ.
Átadják örömük teljesen a mának.
Énekelnek, szállnak, mennek, amerre kell,
a Természet tudja, milyen a szerelem.

Tavasz-varázsának én is része vagyok,
szerelmem szívének szerelmet dalolok.
Átadva önmagam az önfeledtségnek,
hisz amiért élek, az maga az ÉLET.

Körmendi Gitta