"Napok óta készülök ide érni Hozzád, és elmondani, hogy voltam, voltunk a kádártai kiállítás megnyitóján! :)

Hát tudod..., óriási élmény volt.

"Nagyon köszönöm a szép kiállítást, a törődést, amit a képeimmel teszel! Most továbbítom neked ezt a levelet (írójának az engedélyét megkaptam rá) melyet egy nagyon kedves barátom küldött, aki ott volt a kiállítás megnyitón"

Még most is a hatása alatt vagyok.

Azok az Emberek, azok a Képek, az a nagy-nagy szeretet ami áradt belőlük! Kimondhatatlan!

Katával mentünk el ketten, megszerezve az autót:) a fiúktól , lett egy nagyon kellemes húsvétra hangolódó alkalmunk.

Bevallom, azt hittem nem fogunk "odailleni" . Nem tudtam mit kell tenni majd, de mert kivételesen időben voltunk, volt lehetőség arra hogy "ismerkedjünk". Amint beléptünk mindjárt a Te képeiddel találtuk szembe magunkat. És ez megnyugtatott.

Egy kedves Hölgy bátorítóan közeledett felénk. Bemutatkoztunk és Ő kedvesen üdvözölt.Igazán éreztem, hogy szívből örült a találkozásnak.Pedig nem is mondtam, hogy nekünk bizony egyébb okunk is van itt lenni, mint a "véletlen" érdeklődés.:)

Gizi néni aki itthon volt ott, a kádártai közösségben és a művészekében is, aki érezhetően a házigazda szerepét is betöltötte amellett, hogy később kiderült- Ő is fest, az Ő képei közül is volt kiállítva néhány nagyon szép alkotás.

A Te képeid fogadták az érkezőket, és aki megállt előttünk, az csodálkozva és boldogan tudhatta meg, hogy ennek a művészkörnek még Új-Zélandi tagja, művésze is van. Büszkén hallgattam , néztem én is a boldogan, büszkén csodálkozó arcokat , és én is nagyon büszke voltam, vagyok! :)

A kis kultúrterem lassan megtelt , és elkezdődött a megnyitója a kiállításnak.

Nagyon-nagyon hangulatos volt. Simon M. Veronika mutatta be az alkotókört, és közben a Férje volt aki a "ráhangolódást" gyönyörűvé, ünnepivé varázsolta , saját zenésítette darabjaival, gitárral a kezében. Amikor elérte, hogy megénekeltette a közönséget is, szerintem még a könny is összefutott sokunk szemében. Nagyon meghatóvá, bennsőséges, családiassá vált a hangulat.

De az igazi meglepetés az volt számomra amikor a Festőművész Asszony felkérte az alkotókat , ők maguk mutatkozzanak be , és mutassák be a festményeiket is.

Hát..., Éva!!! Látnod, hallanod kellett volna Őket! Valami meseszerű volt a pályájuk , a festővé válásuk módja. Szinte el sem akartam hinni! Azok a Nők, Asszonyok amilyen csodákat műveltek bátorságukkal, szeretetükkel... Akár csak TE!

Amikor Veronika Asszony Téged mutatott be, idézett közénk....Elérzékenyültem! Annyira jó volt hallani szavait, a történeted, hogy szinte magunk között éreztünk Téged! A Világ másik feléről küldött képeiddel idevarázsoltad a művészet határtalan csodáját!....

A képeid gyönyörűek voltak ott is, kedvesek, és a legjobb helyen, szinte üdvözölve a betérő látogatókat! Úgy, hogy GRATULÁLUNK!!!! Nagy sikered volt, van itt is!

és örülök, hogy mi magunk is tanúi lehettünk!

Kati"