Lovag Bornemisza Attila
Irodalmi munkásságának leírása:
Fiatal kora óta verseket ír. Végzettsége újságíró. Hallgatott Művészettörténetet, vallástörténetet. Orvosnak készült. .Több természetgyógyász tanfolyamot, stúdiumot végez. Asztrológiai iskolája volt. Első versei az „Egyetemünk” c. lapban jelentek meg. Majd a Veszprémi Napló, Tolna megyei Népújság, Nógrád, Dolgozók Lapja/Tatabánya/,Kisalföld,Vasnépe, Helikon, Kőröstáj, Reformátusok Lapja, Igen, Új Ember,Kisiparos újság, Magyar Hajózás, Planetáris Tudat,,Vasas,Képes Újság, Somogyi Néplap, SOMOGY, DUNATÁJ,, ÚJ HELIKON, Aknamélyítő, Magyar Bányász, Budai Hírmondó,, Budai Polgár, Délvidék, Hajdú Bihari Napló, Tokajtól- Heidelbergig, Humanitás, Lant, Egészségügyi Dolgozó, Csongrád Néplap, Délibáb,Kláris, Zsarát,Látlelet, Vakok Világa, Csurgó és környéke,,Magyar Jövő, Új Arc, Győri Kristály, Szabad Föld, Magyar Ifjúság,Ózdi Kristály, Csepelszigeti Visszhang,Parázs, Hajnali Fény, Szárnyaló Képzelet, Tina magazin,,Életerő,Kiáltás,Tengerész Híradó, Petőfi Népe, Könyvvilág, IM,Visszhang, Képes Újság, Gödöllő és Vidéke,, Ápolásűgy, Fejér Megyei Hirlap, Somogy Ifjúsága, Barátnő, Kelet Magyarország, Új Forrás, Délsziget, Pirula,XVII. Élet és Irodalom s t b...
Antológiák: Emberi fohászok,Kláris, Somogy, Délibáb, Medicina, Dunatáj, Tisza illata,Szivárvány, Álmodom azt, Délsziget, Batsányi, Festő ha kiállítja, Árpád házi szentek, Bíró Family - sorozat /4/, Lant antológia, Sziporkák,Naxos felé, Szeretet Igazgatója, Kisalföldi Énekek I.II. Örökségünk, kincseink stb.
Kötetei: Amulett 1985.,Megsejtett szavak,1986, Térj vissza,Judavid 1989,Fénylő fohászok 199o, Akit megfest a szivárvány 199o, Mária 1993.,Páris monológja 1994, Zsoltár helyett 1997. (Paris monológja .II. Készülőben) Tűzmadár, 2005, Szemfényvesztő jelenben, 2005.
Díjai: Art I. II. SZOT különdíj, TOT – TESZÖV - díj, Ezüstlant-díj,
Holland Királyság - Ösztöndíj, Hegyvidék különdíj, Tatabánya város díja, HAT - díj, Aranytoll-díj, Aranyserleg-díj, Öregekért-díj, Cserhát Irodalmi Díj, Salavatore Quasimodo - díj, Aranyoklevél, Soros Alapítvány - díj, Miniszteri dicséret, Köztársaság elnöki dicséret, Aranytollas újságíró.
TAGJA: A Magyar Újságírók Szövetségének, a Batsányi - Cserhát Művész Kör alapító-elnöke, Magyar Írók Nemzetközi Szövetsége, HAT - tagja, Délsziget tagja, Művészeti Alap-tag,Berzsenyi Társaság, Fodor András Társaság, Kossuth-klub. Magyar Orvosírók Társasága -, Magyar Orvostörténeti Társaság-, Tv. rádió, közlések ,6 rádióriport.
Lovag: A Történelmi Szent Lázár Nemzetközi Katonai és Ispotályos Lovagrend Máltai ágának nemzetközi tisztje, lovagja, parancsnoka. Bronz ,, ezüst tiszti kereszt kitüntetettje, Kulturális referense, művészeti csoportvezető.
Email: b.attilA5@freemail.hu
bornemiszaattila@citromail.hu
cserhat2ihasz@t-online.hu
Honlapok: http://freeportal.hu/batsanyi
Bornemisza Attila
Nyugalom a legszebb elem
Te a levegő vagy s a víz
de tűzet csiholsz bennem
hiszek az alkotóelemekben
a fennen-lobogtatott jelszavak igazában
hiszek a mában s a holnapokban
abban hogy van ki
a szerelmet idézi
s érzi a lélek: az az érzés
a régi napfényes igazság
Kassák Lajos igéje
a költészet egésze
Része a Mindenségnek
s Te vagy nekem a részlet
küzdve a percek nyugalmáért
s viselve mit az ég reánk mért
Szemed sugara minden éjen
nyakamban te vagy az érem
a tisztaság jelképe vagy
Te porszem Te jó Te nagy
Mindig veled akarok élni
s miként a légben úgy remélni
Vigyázz reám míg a tűz éled
Elemek harca ez
igaz szemlélet
Ölelj át Csöndem
s tiszta szavad
áttör a légen és lát a vak
Vigyázzon Reád a szerelem
az vagy nekem a nyugalom
s a legszebb elem
Bornemisza Attila
A HAJNAL
A hajnal jöttét mondanám,
de tollamnak torkán akad a szó
a színes ámulattól:
megáll s figyel,
észreveszi a felhő – meduzákat ,
bokor-kotlósok fülledt-zöld lázát,
amint makacs-türelmesen ülnek
kikelet szikrázó tojásain,
s nem mozdulnak.
Ág-bogas tollazatukat
hiába borzolja a szél,
a természet végtelen szülőszobáján
költenek, föld-melegben,
anya-módra.
Most harsány kakasoké a szó:
a tarajos fák világba mondják
a hajnalt,
mely megállíthatatlan,
mert a Nap,ez a kék – overálra - felvart
bronzérem felvillan a
kucsma hegyek közt.
Tisztán látom a keltét,
honnan,milyen irányból lobban,
erősbül,hogy a gyengén látók,
a vakok is észrevegyék,
hogy a tündöklő Föld felett
zászlóként lebeg
két szétterült galambszárny.
Bornemisza Attila
Arany legyezők között
Mikor láthatlak még?
Töröld le az ég átlátszatlan homályát.
elemezd meg a tűhegyű csillagokat,
s őrizd a reggelek friss harapását,
hogy a Szépség maradandó legyen Benned.
Milyen indulat kerget a Lét vizein?
Míg szelíd öblei kigyúlnak a nyárnak…
S a fecskeszárnyú szél keres estelente.
Evezz szívembe Fény…
Vitorláidon könnyű ábránd és vad képzelet
és perzselnek a napraforgószemű mezők…
Aranylegyezőit lobogtatja a nyár.
Fűszálon: tornászó bogár… Fölfelé tart,
nekiindul, nem fél, hogy
eltapossák mérföldes lábak.
Nincs benne dac sem alázat…
Neki gyürkőzik
csillagok alatt villan lépte…
Meddig jut el? Hány ezer éve
- menetel? Milyen úton jár:
pillanat élte alatt… amíg
alázatos füvek emelik,
s a végtelen nyúl feléje engedelmesen.
- Óh – érzem: apró bogár voltál
- értelmes életemnek.
Szép táj, biztató jelen,
hangjától élednek…
Te voltál s te leszel a fű, ahol
a látóhatár féltve lehajol,
s türelmes tenyerére vesz
a fénytől érett paradicsom -ízű nyár hol,
egyetlen, nem-érett magányom
kései ragyogása haldokol…
Bornemisza Attila
Évek harca Ráhelért
Negyven éve szolgálom Lábánt
Aki Ráhelt ideígérte
Negyven éve sok ezer éve
Születnek sejtek mi végre
Érette adom perceimet
A sok mindent, amit éltem
Érte zokognak éjeim
Mert mindig más jön Ő nem
Fenyegetném én Lábánt éveim
Tarka bárányok odalettek
Mégsem jutottam tovább
Bár fenegyereknek tartottam magam
Jó pásztornak
Mikor lesz fényes esküvőm
Mikor Ráhelnek odaadnak
A sűrű éj fedezékein
Ki-kijátszanak a Percek
Lehettem volna boldog is
Lehettem volna Walesi -herceg
A percek érte imádkoznak
S felgyúl a napnak verítéke
Ha esik, ha fúj, tovább megyek
S ha messze is, elmegyek Érte!
Bornemisza Attila
„Nagyon fáj”
Ellentételek József Attila versére/
„a kívül- belül leselkedő halál elől”
Megszökne a lélek ha tudna
S nagyon fáj a nyárba szökkent ifjúság
Meg a Szerelem múlandósága, mert ott bent
A lélek függönyei mögött mélyen
A szégyen és a pír bezárva
Nem árva többé aki árva hisz vele:
Betegség magány gyilkos kór
Hűtlen szerető anyanélküliség hazátlanság
sors- talan - sorsa
Nem hozza vissza többé a királylányt a király
Mert végleg elmerült a múltakban talán
Átjárhatatlanok a lélek útjai Nincs időalagút
Nincs oxigén csak a tetőtlen ég néz némán a
Szenvedőre
Milyen dőre az ember hogy alkotni akar mikor
Alkotásra semmi oka hisz rombol a kor
Szétbombázza a föld auráját
meg a természet rejtett üregeiben
Nagy a hallhatóság s naponta eltűnik egy-egy faj
EZ a baj ez nagyon fáj
mintha gurulna velünk egy batár
A végelláthatatlan domboldalon
Micsoda halom pedig a Himalája
S nincs menekvés se, mára se holnap
Összeomolnak az álmok és elvesztett szeretők
Siratják a boldogtalanságot
Micsoda álom az álmatlanság
A József Attilai barlangvilág szerkezete
Mert nagyon fájt ordított neki az élete
Anyátlanságtól- a Flórátlanságig míg egy
Gyilkos gép nyakára nem hágott elvenni életét
S ez nagyon fáj Még ma is sikolt a sín
Ha rálép az élet
„Pattanjanak meg a gyerekszemek” mikor az életet
Nem becsülik meg úgy mint ő
Nemtő gondolatok jutnak az eszébe eszmefuttatás az egész
De térközi vonatjáratokon haldoklik a Teremtés maga
Ahol ő jár a nagyon fáj hercege
Most üres az ég hajnalok függönyét tépi szét kezem
De nincs csak fájt ordító reggelem ha látom
A nyomorúság átcsap a házon és fázik
Mondd Attila nagyon fáj-e még az élet
„Csigolyás herceg piros csizmában”
Van ma annyiféle bolt kifőzde miegymás
A nagyon fájt most felejtsük el mert
A falu mint egy tányér krumplipaprikás rakás
Füstöl az ezredév emlékezetében
S mert nagyon fáj a külvárosi éj
Hajnalban te mesélj mert a tőkét se dönti senki
Te énekelj emeld ki verseidben az eszmélet
Titkos rózsáját ha fáj
Csak te tudod te értheted a Dunánál
Hogy úszik el a dinnyehéj
Jöjj és mesélj mert „Nagyon fáj” ez a kor
S mert már csak kartoték adat
És nevesd el magad hogy
Igazad beteljesült
Hazámban bársony nesz inog
s nem tapsikolnak a jázminok
s nincs hely sem hol felolvashatol,
apokaliptikus ez a kor
s „Nagyon fáj”
S ha eljönnél látsz ma itt nem fehéret csak Európait
Mert mindenki odatartott
A küszöbtelen semmi küszöbén
Szűköl a lét a kincsekért
De nincs más hát a
NINCSEKÉRT
Bornemisza Attila
Óda Magyarországért
Kicsi Hazám Magyarország,
Isten kezén ezüst zsoltár,
szabad lettél, óh, mi végre,
benned éppen most sincs béke,
most sincs benned éppen semmi,
ami volt, azt el kell vetni,
unokáink látni fogják,
milyen szép volt ez az ország.
Kárpátoknak szent a bérce,
ahogy kanyarodott délre,
négy folyója éke, s róna,
északon meg Lőcse óvta.
Szép Pozsonyban a diétán,
találkoztak költők némán,
három tenger mosta partod,
s most néma vagy?
Nincs tán lantod?
Nincs tán költő, aki szólna?
hová lett a négy folyója,
hová Erdély, gyönyörűség?
És hová lett a felvidék,
hová délről a tenger?
Hol vagy költő,
jöjj, most zengd, el!
Kicsi Hazám Magyarország.
Szabad lettél? Ugyan szólj már!
Koldusoknak kis országa,
hontalanok nagy szállása.
Hajléktalan magyar szívek,
Istenhez imát küldenek,
családok most földönfutók,
pedig mennyi az autónk,
szép új márka sok millió,
s vele szemben több millió éhes ember,
szegény ember! Nem biztos, hogy reggel fel kel!
Kicsi Hazám most nem vérzik,
de a nyugatot idézik boltok,
kocsik, áruházak, s tele vannak a kórházak.
Ahol sokszor gyógyszer sincsen,
szegény árvák sok kilincsen fordul
meg a kezük s nincsen, ez a válasz,
Látod hazám?
Te vagy az én édesanyám, te vagy nekünk menedékünk,
ha nem kell idegent cserélnünk!
Eddig kelet, most meg nyugat osztotta szét a húsodat,
de mi magyar véred vagyunk! Kis hazánkhoz ragaszkodunk -
Édes Hazám, drága csillag! Ezer éves magyar illat,
ódát írok fel az égre, balladát a magyar névre.
Itt ringatott szülőanyánk, Úgy szeretlek édes hazán!
Bornemisza Attila:
Paradigmák
A fák alatt az árnyakat csendre inti
egy zord alak, a bokrokat, a copfokat,
erdők mélyén egy hűs patak.
A távolságot, a hunyt alant, felébreszti egy
égi hant, egy nagykalap egy emberen,
egy élve végzett értelem, egy gondolat egy
zárt ajak, egy visszamondott unt alak,
egy szó igaz, és száz hamis, egy eltűnt utca,
és száz az is, elmúlik egy év alatt és nem
hűlt ki egy gondolat, és ezredévek úsznak el,
az egy, az egy mi jő csak el!!
A dallamok, a sok karok, fellendülnek mint sétabot,
a száz csodát, az éveket, nem múlik el, ki énekelt
egy dalt talán e múltakon, de fennmarad, mert Gondolom,
és megmarad mint gyertyacsonk, fáradt mosoly és
pergament, a jövőnkben hinni csak, egy elmúlt, édes pillanat,
és átúszik a képzelet aranyfolyók és híd felett,
és millió év kúszik itt, csak egy marad a hit, a hit.
De miben higgyünk dallamok, az égen fenn Isten zokog,
önmagát sírja ki, ha ismét megjön Valaki, Önmagáért
alkotott tengerárt meg hegycsúcsot, s önmagában énekelt
hatmillió év, ha telt alkotása földi csak, univerzum kint
szabad, szellem szabály élni kell, fenn az égben énekel
a képzelt árny s az angyalok, mert százezernyi Hit csorog
a hegytetőről mélybe le, ez a vallás szent vize.
Óh, fekete versem is, újból felráz Valakit, éjfekete akta csak,
mit az égben írjanak, akik éppen vigyáznak reám és a
világnak, milliónyi szent hite, milliónyi istene.
Csak egy szabad, csak egy az Úr, de titkos ő és fenn az Úr
szellemében önmaga, nem mutatkozik soha.
Talán egyszer énekel,
az egész világ ráfigyel, de e kép még távoli, nincsen köztünk
egy messzeség, olykor meszes fenn az Ég.
Angyalt kiküld néha tán, így vigyáz ő néha rám, néha másra
Istenünk egy van, jaj, nem ismerünk!
A fák alatt az árnyakat szobrozza a pillanat, az éjszaka
a sátora, átlók ezer zászlaja fenn az égben tükrözik,
s az emberiség így bízik a sosem látott istenét,
egyszer látna, hol az ég...
Sehol semmi, csak az égre tűzött bánatunk.
Isten nélkül kik vagyunk??
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss hozzászólások
Archívum
