Petneházy Kiss Bence
Mr. John Benga népművész, alias Petneházy Kiss Bence,
Pennsylvánia államban, magyar szülőktől születtem. Iskoláimat, egyetemet, tanulmányaimat, itthon, Magyarországon végeztem el. Három éves koromtól Magyarországon éltem. Az utolsó 38 évemet ismét az USÁ- ban töltöttem. Ez alatt mindennapi munkám mellett, feleségemmel a magyar kultúrát képviseltük az Egyesült Államok területén, a népi hagyományos művészettel. Az USÁ- ban pedig szerkesztőségben dolgoztam. Verseimet publikáltam, és előkészítettem megjelenésre könyvemet.
Amerikában feleségem halála után nem tudtuk folytatni a kiállítások megszervezését, miután számtalan betegségen, műtéten mentem át, így az évek során felhalmozódott népviseleti öltözéket, tárgyat, emléket különböző tájegységeknek megfelelően 2001-ben adományoztam a Görög- Katolikus Egyháznak az USÁ- ban. Itt került végleg megőrzésre és állandó kiállításra a szép gyűjtemény. Ezzel is a felnövekvő generációnak megismertetésére, múltunk emlékei megőrzésére, hagyományként.
Mivel szívem mindig hazavágyott kis hazámba, ahol jelenleg is rokonaim élnek, s hátralevő életemben tovább szeretném folytatni a művészetet, és könyveket óhajtok írni.
Tagja vagyok a Cserhát Művész Társaságnak, s eddig tőlük a „Népművészeti Nagydíj I. fokozatát”, majd a „Magyar Népművészetért” díjat kaptam, az USA-ban terjesztett magyar népművészeti munkásságom elismeréseképpen 2003-ban. Írásaim jelennek meg a Délibáb, Kláris, Kristály című lapokban, és verseket is írok már kora gyermekkoromtól. Verseskötetem megjelenőben, életrajzi könyvem pedig: „Akkor a tollamnak csillag - hegye volt” címmel jelent meg a Cserhát Művész Kör kiadásában. A 2004-ben megjelent „Batsányi antológia” munkatársa is vagyok a Délibáb olvasószerkesztője lettem. Ez évtől megválasztottak a Társaság alelnökévé. Illetve az. Ellenőrző Bizottság tagjának. Megjelent II. kötetem „A szerelem mágusai” címmel. A Rákóczi költői versenyen díjat nyertem. A Napút folyóirat ösztöndíjasa vagyok. József Attila aranykoszorús kitüntetést kaptam.
Petneházy Kiss Bence
Karácsonyi hangulatban
(Saint Luisban)
Idegen voltam Saint Luisban
Épp akkor vettem a házam
De Karácsony felé bekopogtak
És beköszöntek lágyan
Az ottani magyarok jöttek
és magyarul köszöntöttek
kérték hogy legyünk barátok
s én maghatottan kezet ráztam
átöleltem testvéreimet
akik ím fenyőággal jöttek
szívükben béke virágzott
ez volt élménynek is megható
s fehéren szikrázott a hó
s előttünk Betlehemi jászol
a kis Jézus összehozta
nekünk a békét tanította
s testvér lett mind a javából
Emlékszel – gyöngyhavak hulltak
S a szívek egymásra borultak
A kis görög templomban
Mintha most is ott lennék Veled
S a Miatyánknál fognám a kezed –
Valahol Saint Luisban
Budapest 2003. 12. 18.
Petneházy Kiss Bence
Magyar földön- magyar álom
Hazám ez a föld
Hazám e föld itt születtél
Ki a sorsom Társa lettél
Itt született Apám, Anyám
Ez a föld az édes hazám
Bár én Odakünn születtem
S kiskoromban visszajöttem
Visszahozott tenger s vágya
Az óceán sok hulláma
A honvágy az mindig éget
Ezért látlak újra Téged
És Titeket Barátaim
Hol az a szív hol az a kin
Mely áthatja szíveinket
S utamra virágot hintett
Szirmok között kiáltásom
Ami átsüt száz határon
Magyar földre hazatérni
Hazát többé nem cserélni
Ismerős itt minden bokor
Palánta kél a föld alól
S itt is az a csillag ragyog
S ahol élek, ahol halok
Magyar földön magyar vagyok
Jó volt künn is idegenben
S megcsendült egy hang felettem
Talán Isten hangja szólalt
eredj haza s ezt az óhajt
én is érzem s magam, látom
aki átlép száz határon
s hazahívja harang szava
s hazahívja harangszóval
százezernyi titkos sóhaj
új könyvemet itthon írni
s ez örömtől sírni-sírni
hogy megleltem szép hazámat
megtaláltam a mátkámat
magyar nyelven megszólalni
s e szép földön élni-halni
hol a legszebb virág terem
köszönöm Néked – Istenem
Petneházy Kiss Bence
Hősiesség
Ifjúkoromban amikor még
Elkezdjük az életünk
Apám és én sorba álltunk
Milyen hősök lehettünk
Fogságra ítélt e század
S háború következett
Apámat hazaengedték
S én fogságba mehetek
Otthonunkban kilenc testvér
És Jó anyám egyedül
Ki lesz a kenyérkereső
Egyik jobbra s balra dűl
Szeme guvad az éhségtől
Apám súgja – te maradj
S e maradás öt esztendő
Vágta ifjúságomat
Voltam bányász építettünk
Hol étkeztünk hol nem ettünk
Öt borzalmas év alatt
Fejem alatt tégla lapul
S azt vették itt már alapul
Hogy még fiatal vagyok
Fejem alatt a sok csillag
A poloskák megkínoztak
Ezt hozta el ifjúságom
Azóta is kárát látom
hősies volt – nem tudom
azóta hogy a nap felkel
szabad a madársereggel
és ezen gondolkodom
Petneházy Kiss Bence
Hogy elfeledjük a feledhetetlent...
Ma este kitűzzük a szerelem zászlaját
hogy Hozzád érjen a sugár
hogy kiviruljon a nap
hogy sugarak öntsék el a végtelent
hogy elcsituljon szívem és szíved
hogy elfeledjük a feledhetetlent
azért kell ez a feloldozás
ez a földöntúli élvezet
- ahogyan velem és Veled –
a kikeletváró édes képzelet
a tettenérés utolérhetetlen
világa Szerelem —
amely - lásd -unhatatlan
Velem vagy ezer alakban
te múlékony és múlhatatlan
Te felcsigázó és lelombozó
Te – koldusként -is-adakozó
mindenben-velem- lobogó
zászlótartóm és Mindenségem
gyere - fürödjek egészen
hullámvölgy tested aranyában
Világítótornyom és Á - ban
végigsírod az ábécémet
- s megneveted hogy nem vagy német
de magyar földön és föld. felett
olyan vagy mint az Emlékezet
Te égi-földi Mindenségem
vigyázz reám nappalon éjen
Te mindenségnyi örök tudat
ne engedd el a zászlórudat
amelynek színezüst a vége
s ráírva Szerelem és Béke
Petneházy Kiss Bence
Téli hóköpenyben
Téli hóköpenyben a táj
Ilyenkor mi fáj a világnak
Hogy a tárgyak
Tán hogy a fáknak ezüst kerítése mögül
Előcikáznak a tavalyi hómargaréták
Én tudom mi fájhat a lét maga az hogy
Annyi ember veszett
A katasztrófa idején a sok szegény
Védtelen ember sorsa a létben és
Észrevétlen könny gyűl
Mindenki szemébe, s ha a létnek már
Bánata van semmi sem ugyanaz, mint volt
Elindulnak a mentőosztagok s a küldemények
Ne fázzanak azok a szegények
Ilyenkor télen szánd meg te is a szenvedőket
És ha tudod segítsd meg őket
A gyász-fehérbe-feketébe öltözködőket
Gyászold meg az eltűnteket hisz te is
A föld gyermeke vagy s ne tagadd
Titkon te is imádkozol hogy az
Mosoly térjen vissza ezen a télen is
Testvérek-népek arculatára
Miként a valós szín a fákra
Petneházy Kiss Bence
Koraőszben
Tulajdonképpen
alig volt kikelet
jóformán minden átmenet nélkül
iderobbant a nyár
s ahogy a naptárt forgatom
s a rózsák nőnek szilajon
majd lehullatják szirmukat
s mint vércseppek a fák alatt
lassan levetkőzik a nyár
Már a fák lombja is lehull
csak állok s nézem szótlanul
s ezek az érmék mind
emlékek a kora őszben
Egy - egy rigódal ideindul
s a déli harang is idekondul
este lesz ősz van
koraősszel hiába indulok el
hogy megelőzzem
|