Im Memoriam Gyuricza Béla Dandártábornok - 1939 – 1999 -  2009

Éves közgyűlésére gyűlt össze a Honvédség és Társadalom Baráti Köre Székesfehérvárott, az Összhaderő Parancsnokság laktanyájában, ahol a város polgármestere és az Összhaderő székesfehérvári parancsnoka fogadta a vendégeket.

Görög István ezredes, alelnök úr éves beszámolója előtt Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere méltatta a 10 éve elhunyt Gyuricza Béla dandártábornok munkásságát, aki az idén lett volna 70 esztendős.

Erre az alkalomra felkérték a Székesfehérváron élő Munkácsy-érmes Simon M. Veronika festőművészt arra, hogy fesse meg a tábornok, az Örökös Elnök portréját.

A festményt Gyuricza Béla özvegye és a polgármester úr vette át a művésznőtől, aki elmondta, hogy a Székesfehérvár-ért Nemzetközi Művészkör nevében átadott képet olyan technikával festette meg, hogy mindig az őt néző felé fordul!

A festmény átadása után Enyedi Béla daltulajdonos, a Művészkör krónikása a több száz fős tagságnak saját szerzeményű dalát adta elő, „Színház az élet”, amelyet a színész óriás, Sinkovics Imre tiszteletétére, halála után szerzett:

Színház az élet... - Sinkovics Imre emlékére - /Enyedi Béla/

Jó, mint egy álom, sajnos véget ér,

A színműnek vége - kopott kis regény.

A függöny legördül, a nézőtér üres,

Gyorsan elmennek az emberek.

Gyorsan elmennek –  az emberek.

Szép ez az élet, egyszer csak nincs tovább,

20, 30, 40, számtan feladvány.

Emlékek hátán ring sok félelem,

Olyan jó volt egy szerelem.

Olyan jó volt –  a szerelem.

Tegnap, ma, holnap, az óra körbejár,

Az életet megszülni készül a halál.

Mindennap játszani kell egy főpróbát,

A színpad már várja az új csodát.

A színpad már várja –a csodát.

Jó volt, mint egy álom, sajnos véget ért,

A színműnek vége - kopott kis regény.

A függöny legördült, a nézőtér üres,

Gyorsan elmennek az emberek.

Gyorsan elmennek – az emberek.

Enyedi Béla Dipl. Eng.