Simon M. Veronika: Anikó duzzog


Tanító néninek
Szeretnék ma mindent megköszönni Neked.
Minden egyes jó szót, minden dicséretet,
a sok-sok biztatást, sok-sok segítséget,
ahogy fölém hajolsz, s füzetemet nézed,
szelíd türelemmel helyre igazítasz,
- és én tévedésből anyukámnak hívlak, -
köszönni az időt, mit nem mér az óra,
mégis önzetlenül nevelgetsz a jóra,
köszönni mosolygón értő türelmedet,
megköszönni azt is, amit nem is lehet.
E helyett, csak állok, s szégyenlősen nézlek,
köszönöm, hogy némán, hangtalan is értesz,
köszönöm, hogy ismersz, hogy elfogadsz engem,
s köszönöm, hogy jövőm építgeted bennem.


Körmendi Gitta