Köszönöm, remek volt!

   Nem feledem a napot: 2009-06-6-án, a reggeli órákban Enyedi Béla és kedves feleségével Simon M. Veronikával találkoztam Szatmárnémetiben. A hűvöses, csepergős időjárás sem vehette kedvünket, hiszen már ismert, megbecsült „művésztársaknak” mondhatjuk magunkat. Reggeli programunkat (hála a közbenjáróknak) a helyi Szatmárnémeti Püspöki Palota belső, felbecsülhetetlen értékű egyházi relikviáival ismerkedhettünk. Mindezek fölött a legmeghatóbb, és feledhetetlen élményt annak az oltárnak a megtekintése jelentette, amely előtt 1847. Szeptember 8-án Petőfi Sándor és Szendrei Júlia örök hűséget esküdtek egymásnak. (annak idején, Erdődön). Köszönet illeti Schönberger Jenő püspök Atyát a részletesen pontos, lelkiismeretes tájékoztatásáért, jelenlétét, udvariasságát, figyelmes tájékoztatását is igen hasznosnak könyvelhettük el. Mindezek felett kedves és megtisztelő jelenet volt a 40 fős ministráns növendékek gitárkíséretében előadott énekszámaik is. Közöttük Enyedi Béla saját gitárjátékával kísért a Hit ereje című dalának előadását is elismerés illette.

    Programunk végeztével aztán Székesfehérvár irányába fordítottunk gépkocsink kerekét. Hazafelé robogván az időjárás is mindegyre barátságosabb atmoszférát sugárzott, amely mindegyre fokozta szívből jövő, különben is szívélyes társalgásunkat. Megérkezésünket Székesfehérvárra a korai délutáni órákban, majd az est közeledtével újabb és újabb művésztársak megismerésével, egymás elvbeli irányvonalainak megismerésével tájékoztattuk egymást, valamint a magammal hozott és bemutatott fotóanyagom értékét mérlegelgettük.

    A vasárnapot, a várossal való ismerkedéssel kezdtük, amely, (mondanom sem kell) csupán számomra jelentett feledhetetlen élményt. Kattogtattam is a gépemet, annak rendje és módja szerint. Hiszen egy olyan történelmi városban, mint Székesfehérvár… Az már nem fotós, aki ott semmit sem lát meg! Igen, oda el kell menni, és hagyni kel, hogy a történelem szele, annak atmoszférája megihlesse, elvarázsolja, megragadja az embert.

    Kedves Enyedi Béla és Simon M. Veronika, még egyszer köszönöm, remek volt! Kedves művésztársak, ne nehezteljetek, amiért külön-külön nem szólítottalak meg benneteket, nem az a fontos, hanem az, hogy mennyiben tudjuk egymást értékelni, szeretni, a szívünkbe zárni.                                                                                                                 Sára Péter 

Szatmárnémetiből, a hazafelé tartó úton elkísért bennünket Sára Péter, nagyszalontai újságíró, a Reggeli Újság munkatársa, fotóművész.
Késő délután egy vacsora keretében találkozott, Gyulai Bélával, Gy. Simon Margittal, Enyedi Bélával, Gyulai Sacival, Szőke Balogh Jolival, és Szőke Krisztinával, majd a következő napon a város bemutatása során V. Hedrik Judittal, P. Boda Ilonával, a Székesfehérvár-ért Nemzetközi Művészkör további tagjaival is megismerkedett, és készített velük kép és hang riport anyagot.
Elhozta magával néhány fotóalkotását, amelyet részletesen bemutatott nekünk.
Több művésztársunk szponzorálta Sára Péter művésztársunk ellátását:
Köszönjük Enyedi Bélának a szállást- reggelit- vacsorát, Szőke Balogh Jolinak a süteményt,
V. Hedrik Juditnak a meghívást a kávézóba, Gy. Simon Margitnak az ebédet, P. Boda Ilonának és a többieknek a kedves szavakat és figyelmet, amivel vendégünket körül vették.
Részletesebb beszámolót maga Sára Péter fog írni nekünk, remélhetőleg jól érezte magát nálunk.

Simon M. Veronika