Sokszor furcsák a véletlenek!
Beletalálhat valaki véletlenül a valóságba, ugyanakkor sokszor szándékosan sem sikerül ugyanaz.
Simon M. Veronika, Munkácsy-érmes festőművész, aki a költőnő nővére, éppen egy háromtörzsű fát tervezett Simon Katalin kötetének címoldalára. „Egy tőről fakadva” a címe a grafikának, nem volt akkor abban semmi szándékosság, csak a természet különös játékaiból akart ízelítőt adni e kötet címlapján.
Egy háromtörzsű fa, - a természet fintora -, ahonnan máskor egy ág nő ki, most két testvért kap maga mellé.
Mint Simon Katalin életében oly sokszor.
- Két édes testvére és ő.
- Két nagy szerelme.
- Két gyermeke.
- Két jó barát mellette.
- Két költő barátsága.
Sorolhatnám tovább e háromságokat, de ennyi is elegendő a különös véletlenekből.
De az utóbbi időben különös dolog történik vele. Előszedi fiókban őrzött régi verseit, „leporolja” azokat, újakat ír hozzájuk, életet ad nekik, és most kilép a nyilvánosság elé ő, és a költészete. Csak ketten! Nem áll semmi közéjük, melléjük, „senki nem választja szét” többé őket.
A versszerető emberek együtt találkoznak velük, a költőnővel és verseivel. Néha fájó, néha bús, mindig szemérmes versek. Gondolatébresztő sorok, tájleírások, tragédiák és örömök váltják egymást. ... Barátságok, a szülők szeretete, szétválaszthatatlan kapcsolata gyermekeivel.
Ilyen a Simon Katalin kötet, ilyenek a versei.
Melegen ajánlom mindenki figyelmébe.
Enyedi Béla
Simon Katalin elérhetősége:
8000 Székesfehérvár Király sor 51. 3. em.
Telefon: 06 30 31 00629
E-mail cím:simonkati63@freemail.hu
Ars poetica Szeretettel ajánlom Jakab Miklósnénak,
Egykori magyar irodalom tanárnőmnek!
Képzelek csöndet, folyót, ahol a lélek áttelel.
Enyém a fűzágak virágán repülő napfény,
Átvirrasztott, derengő éjjel, hol vágyaim szabadulnak,
Tűnődő távlatok igazodnak előttem egy papíron.
Fenn, a sötét égen csupa ragyogás, ezernyi csillag,
Emlékek tornyosulnak, visszavisznek gyermekkoromba.
Kevesebb mezei virág díszíti vázám.
A völgyek, rétek súlytalan szépségei, színekkel,
Illatokkal ringatózó hangulatát sodorja a szél.
Köszönöm azt a sok irodalom órát,
Ahol játszadozva tanultuk a prózát, mesét és verseket!
Büszkén feszítettem a padban, ha fogalmazásom felolvashattam.
Évek teltek el, furcsa szorítás van torkomon,
A lélek bizonytalansága fülemben dobol.
Ha szívemet, a - fénylő gócot - átnyújthatom.
CSAK MEDITÁLOK
Utazz velem a verseimben!
E világon születés és halál a sorsunk,
Tiltakozva, ellenkezve hiába toporgunk.
Bármi lehet a címünk, rangunk,
Fontos, hogy önmagunk maradjunk.
Anyám katolikus hite azt tanította:
Ki becsülettel él, nem jut kárhozatra.
A sanyargatások elől menekülve
Belekapaszkodtam a leírt betűkbe.
Játszom a szavakkal. Te is játssz velem!
Nem több ez itt, csak az életem.
Hogy ér-e valamit? Magam sem tudom.
Írom a sorokat, és kalandozom.
Mi is a tudás?
A tudás - kétely
A kétely - kíváncsiság
A kíváncsiság - hiány
A hiány - keresés
A keresés - bizakodás
A bizakodás - kitartás
A kitartás - akarat
Az akarat - éberség
Az éberség - figyelem
A figyelem - befogadás
A befogadás - egyensúly
Az egyensúly - tudás
Rulett
Pörög a rulettkerék,
Vele pörgünk mi is
Mókuskerekünkben,
- Rohanó reggeleinkben.
Életünknek nyerő-vesztő világa:
- A kis halat befalja a cápa, -
A gazdagabb „ügyfélnek”
Cápauszony-leves kerül asztalára.
Kedvesemnek I.
Elárulnak a mozdulataim,
Hiába némult el a szám.
Mesélnek szemeim, bár
Karom nem hajlik ölelésre.
Látod-e ezt a belső világot?
Életem küzdő színterét,
Vagy testem játéka csábít,
S elfelejtesz a gyönyör után.
Érzed-e azt, hogy szenvedek
Ha nem vagy mindig velem?
Tűröd-e önző létemet,
Hogy csak Te kellesz nekem?
Ölelsz-e akkor is, ha majd
Az idő arcom hamvát letörli,
Vérköreimet fájdalom uralja,
S remegek, mint a nyírfa?
Ábrándozás
Vadméhek áhítozása a méz után
Fenntapadt egy vén akác odúján.
Csorog, csepereg a kaptár,
Aranylik a sárga nektár.
Kívánom ízét, zamatját,
- Nem érem el a fa ágát -,
Lesem, falom a szememmel,
Nyújtózkodom kezeimmel.
Vehetnék a boltban mézet,
- Megtörne a szép igézet -,
Nekem az az íz és méz kell,
Ahol a vadméhecske fészkel.
Van, aki már attól is fél,
Megcsípsz, ha megérintettél,
Szertefoszlik minden álom,
- Én, az enyém nem sajnálom! -
Felajánlom árverésre,
- Aki veszi, az megértse -,
Nem maradt belőlem már más,
Egy utolsó szívdobbanás.