Körmendi Gitta - költő
A titkot ismerjük. Sorsunk kell megélni.
Égi szívvel áldva, földi úton lépni.
1952. október 21.-én született Nógrád megyében, Szirákon.
Jelenleg Jenőn, egy dunántúli kistelepülésen él és alkot.
2003-ban kezdett el verseket írni.
2004-ben kisgyermekekhez írt versei bekerültek Szabó Zsuzsanna természetgyógyász: CSILLAGSZEMŰEK - hiperaktív, tanulási (figyelmi) zavarokkal küzdő és lelki-sérült gyermekek terápiája – című, a gyógyító szeretet nevében írt kötetébe.
2005-ben a szerencsi Rákóczi várban a Hegyaljai Alkotók Társulása által meghirdetett „Természet Daloló” irodalmi pályázat Külön Elismerő Oklevelét vette át.
2006-ban A FÉNY DALA c. verseskötetét az Európai Unió Magyar Köztársaságának Nemzeti Kulturális Örökségét megőrizni és ápolni kívánó Komolyzenei Művészeti, Irodalmi Művészeti és Tudományos Alkotói Díjak odaítélésével foglalkozó Kuratórium Elnöksége
Bodnár István Irodalmi és Művészeti Díj EZÜST Fokozatával jutalmazta.
Dr. Göncz Árpádtól – a Magyar Köztársaság és Magyar Írószövetség volt elnökétől –
az alábbi elismerő sorokat kapta:
”Ebben a szépséget, jóságot és szeretetet lassan feledő világban üdítő forrásvízként hatnak sorai. Szívből remélem, hogy sokakhoz eljutnak, sokak örömére.”
Költeményei megjelennek különböző hazai és külföldi folyóiratokban, antológiákban, elhangzanak óvodai és iskolai ünnepségeken, templomokban, képzőművészeti-kiállítások megnyitóin.
2007-ben kimagasló irodalmi, közéleti tevékenysége elismeréseként, valamint
A FÉNY CSODÁJA és JÁTSZI KIS FÉNYSUGÁR című kiváló minőségű műveiért
Bodnár István Irodalmi és Művészeti Díj ARANY Fokozatával tüntették ki.
Kitüntetését a budapesti PILVAX Étterem Történelmi Dísztermében az alábbi elismerő szavak kíséretében vette át:
„Egyszerű, tiszta, megalkuvást nem ismerő gondolatait szeretetbe vetett hitének ereje hatja át. Méltán emlegetik a Fény költője-ként.”
E-mail címe: kormendi.gitta@freemail.hu
Hitvallás
Én hiszek a csendben, és hiszek a szóban,
és hiszek a rendben, és hiszek a jóban,
hiszek a szerető szívek igazában,
hiszek az Istenben, hiszek a Hazában.
Hiszek az esőben, és hiszek a szélben,
én hiszek a dalban, és hiszek a fényben,
és hiszek a vízben, és hiszek a lángban,
bízom a jövőben, - mert HISZEK a mában!
Ajándék
Összekészítettem egy színes csomagot:
Tettem bele langyos, friss, tavaszi szellőt,
ujjongó madárdalt, göndör bárányfelhőt.
Halk csermelycsobogást, egy tiszta új lapot,
egy emberhez méltóbb, boldogabb holnapot.
Szappanbuborékot, vízeséspermetet,
zúgó tengermorajt, vakító-kék eget.
Egy bársonyos, puha, zöld mohatapintást,
hullámzón sárguló búzamezőringást.
Szirtekkel csipkézett égig érő hegyet,
illatfátyolba bújt virágzó réteket.
Egy tündöklő mosolyt, egy vidám nevetést,
igazi szerelmet, pillangólebegést.
Elhaló harangszót, tücsökciripelést,
aranyló napsugárt', csengőcsilingelést.
Zörgő őszi avart, papírsárkány táncot,
télmetszette, fénylő, gyémánt jégvirágot.
Őszinte örömet, élni tudó álmot,
belecsomagoltam egy tündérvilágot.
Lobogó lángokat, hűsítő árnyékot,
- fogadd szeretettel, mint egy ajándékot.
Szívembe öltözve
Beöltözöm hófehérbe,
kedvességbe, szelídségbe,
szeretetbe, megértésbe,
nevetésbe, dalba, fénybe.
Beöltözöm égszínkékbe,
puha, meleg ölelésbe,
becsületbe, tisztaságba,
békességbe, imádságba.
Beöltözöm Nap-sárgába,
aranyszínű fénypalástba,
igaz szóba, bölcsességbe,
beöltözöm emberségbe.
Beöltözöm szivárványba,
fenyőerdők illatába,
csermelyeknek énekébe:
hadd lehessek én a BÉKE.
Gyermeki csodák
Hogy csodára leljünk, ahhoz fel kell nőni,
ártatlan, gyermeki hitben elidőzni.
Olyan szemmel nézni, mely még mindent láttat,
s elhinni, nincs semmi, ami nekünk árthat.
Teljes bizalommal nézni a világra,
mit sem tudni arról, hogy van-e hibája.
Rácsodálkozással kezdeni a napot,
s teljességgel élni minden pillanatot.
Emlékezni kéne, milyenek is voltunk,
mikor minden percből életet csiholtunk.
Hová lett a szikránk? Mivé lett a fénye?
Miért sír gyermeki énünk ma is érte?
Amit öntudatlan csodál minden gyermek,
felnőttként azt hívjuk röviden: életnek.
Ám, hogy élni tudjuk, ahhoz kell felnőni,
kevés az időben idősként időzni.
Daloló színek
A VÖRÖS, vágyával köszönti a Napot.
Táncba hív millió tűz-színű pipacsot.
Életre szereti a hűlt érzelmeket,
vérünkkel lükteti az örök ütemet.
A KÉK, visszaadja a felhőtlen eget,
búzavirágszemű, nyári szerelmeket.
Tóparton feledett andalgó lépteket,
a kék, azt dúdolja, amit a tengerek.
A ZÖLD, felidézi a smaragdszín álmot,
mint szivárvány szárnyú szitakötő táncot.
Magasra emelve a nyár virágkelyhét,
dallá varázsolja a természet csendjét.
Az ARANY, a nagy Ég, örök kincsestára.
Kenyeret rejt érett kalászok magjába’.
Felfényli a zöldet, vöröset és kéket,
az arany, egy tiszta, angyalhangú ének.
Táncolsz velem?
Ragyog a Nap. Játszunk tündöklőn Fényeset?
Engeded, hogy lelkem táncot járjon veled?
Megmutassuk neki szíveink melegét?
Akarod, hogy lássa, kik vagyunk Te meg Én?
Idézzük magunkkal, ha homály takarja?
Akkor is, ha senki nem gondol a Napra?
Melegíted velem a fázós világot?
Segítünk kinyílni millió virágot?
Eldaloljuk, mi van a viharfelhők mögött?
Eloszlatjuk együtt a borút, és ködöt?
Táncolsz velem, hogyha felcsendül a zene?
Megfogod a kezem, Tiszta Fény Gyermeke?
Akarod?
Szállni tudnék veled messzi magunk fölé,
örömhálót fonnék félelmeid köré.
Megfognám a kezed ott, hol mélység tátong,
elmondanám azt, mit nem hallottál mástól.
Annyit ígérnék csak, amennyit megteszek,
nem hazudnám neked: nincs élet nélküled.
Megosztanám veled nappalom és éjem,
örömeim mellett, összes gyengeségem.
Láthatnál bármikor csúnyának vagy szépnek,
fogadhatnál örök, csalóka hűséget.
Boldogan mutatnék egy tisztább világot,
élni hagynám érted a legszebb virágot.
Lehetnél a dalom, lehetnél a táncom,
lehetnél egyedül, hogyha nem hiányzom.
Nem lenne terhedre saját igazságom,
s, hogyha úgy gondolnád, lehetnél barátom.
Úgy lehetnél velem, mint ahogy még senki,
szerethetnél addig, míg meg tudod tenni.
Eléd mernék állni bátran: ilyen vagyok!
Ezt tudnám nyújtani. Mondd kedves, akarod?
|