Nógrádi Katalin: Önéletrajz
1952. október 6-án Adonyban 2. gyerekként születtem. Édesanyám háztartásbeli, édesapám halász volt. Az egyszerűség jellemezte életünket, amikor megtörtént a tragédia. 1958-ban meghalt édesanyám. Egy ideig a rokonság karolt fel bennünket a bátyámmal. 1959-ben édesapám újra házasodott, majd 1960-ban megszületett a féltestvér öcsénk. Iskolás éveimben mindig a maximálist nyújtottam, végig él tanuló voltam. A rajz,-és festéstehetségem nagyon korán, már alsó tagozatban jelentkezett, így a pályaválasztás kétségtelen volt. A képzőművészet vonzott. Felvételim eredményessége a herendi porcelángyárba kézi festőnek mégis hiábavaló volt, ugyanis szüleim választották ki a jövőbeli szakmámat, a női-szabóságot. Mint szófogadó gyerek, itt is a perfekció volt a jelszó, 1970-ben vizsgáztam, mint női-szabó. Mindhárom ipari tanulóévet kitűnővel zártam. Ezekben az években állítottam ki először munkáimból. A szakvizsga befejeztével a dunaújvárosi ruhagyárban helyezkedtem el. 1971-ben férjhez mentem, ezzel magam tudtam életutamat tervezni. Mivel az irány már meg volt adva, így a ruhaipari technikumot vettem célba esti tagozaton. 1972-ben megszületett kislányunk Edit. 1974-ben eredményesen levizsgáztam, majd1975 tavaszán férjemmel és 2, 5 éves kislányunkkal Nyugatnémetországban telepedtünk le. Hatalmas kezdeti nehézségeket kellett leküzdenünk ahhoz, hogy elismert és értékes tagjai legyünk a társadalomnak.
Az akaraton és szorgalmon nem múlott, így nem várt gyorsasággal sikerült a nyelvet elsajátítanunk és beilleszkednünk az először teljes idegennek tűnő világba. Hamarosan felvettük a diktált ritmust és otthonosan éreztük magunkat. A klasszikus takarítással és mosogatással kezdtük. Egy év múlva már mindketten a szakmáinkban dolgoztunk. 1979-ben második lányunk, Doris látta meg a napvilágot. Helyzetünk javulásával egyre erősödött bennem a vágy a festészet iránt. Célom lett gyermekkori álmaimnak megvalósítása. Minden szabadidőt kihasználva, teljes odaadással alkottam. Nagymesterek véleményére voltam kíváncsi. Magántanulója lettem a híres Hugo Högner- és professzor Hilbichnek. Hamarosan tudtomra adták, hogy ne vesztegessem náluk az időt, többet nem tudok tőlük tanulni. Az ő javaslatukra kerültem be a landshut-i művészkörbe. Mestereim, művésztársaim biztatására jelentkeztem a Müncheni Művészeti Akadémiára, festészeti szakra. Felvételim eredményes volt. Mintha a sors másként gondolná velem, a jövőm ezúttal is más irányba fordult. Döntenem kellett gyerekkori álmom megvalósítása, vagy családom anyagi biztonsága között. Töretlen energiával alkottam tovább. Számtalan kiállítás következett a legpozitívabb eredménnyel és visszhanggal, akadémia nélkül, de az abszolút –biztonság érdekében 1982-ben városunk, Landshut központjában egy varrodát nyitottam. Szakmámhoz magas fokon értettem, így nem vettem rizikót a vállamra. A legrövidebb időn belül alkalmazottakra volt szükségem. Ez a vállalkozás 24 éven keresztül biztosította a legjobb anyagi hátteret a család számára. Így volt lehetőségünk világkörüli utakra. Minden földrészt többször is beutaztunk, különböző népcsoportokat és kultúrákat ismertünk meg. Nyugodt lelkiismerettel gondolok döntésemre, mert úgy vélem, ez volt a helyes út, őleg, ha eszembe jut, hogy mit mondtak mestereim: ”egy akadémia senkit nem tanít meg festeni vagy rajzolni, ha nincs tehetsége, legfeljebb csiszolni tud azon, de az sem biztos, hogy jó irányba.”1987-ben német állampolgárok lettünk.
2006 tavaszán, egy magyarországi golftúra alkalmával egy spontán gondolata volt a férjemnek, hogy zárjuk be a kört és költözzünk vissza Magyarországra. Ekkor ő már nyugdíjas volt, én eladtam az üzletet és 2 hónap múlva, augusztusban költöztünk. Ezennel megkezdtük életünk pihenő szakaszát. Lányaink kint élik saját életüket. Én bekapcsolódtam az adonyi civil életbe. Kedvem szerint tudok időt szakítani a festésre, rajzolásra, ami máig is a legjobb feltöltődést jelent számomra. Új tagja vagyok a nemzetközi Cserhát, -és Székesfehérvár-ért Művészköröknek. Még nagyon sok érdeklődőt és műkedvelőt szeretnék képeimmel tárlatokon és kiállításaimon megörvendeztetni.
Cím: Nógrádi Katalin
2457.Adony,Dózsa György u.54
Telefon: 06-25-231 175
E-mail:kajano52@gmail.com
Honlapcím: nogradikatalin.hu
|